DANIELA RHODES
UNIVERSITY OF CAMBRIDE / NANYANG TECHNOLOGICAL UNIVERSITY,
UNITED KINGDOM
Daniela Rhodes olasz származású molekuláris és szerkezeti biológus. Cambridge-ben szerzett PhD-fokozatot a Nobel-díjas Aaron Klug irányításával. A nukleoszóma kristályszerkezetének meghatározásával jelentősen hozzájárult a kromatin, a génszabályozás és az epigenetika megértéséhez. Kutatta a fehérje–DNS komplexek, valamint a telomerek szerkezetét és funkcióját, utóbbiak szerepét az öregedésben és a rákban. 2011 óta a szingapúri Nanyang Technological University professzora, korábban a Nanyang Institute of Structural Biology igazgatója. Munkáját rangos elismerések kísérik, többek között a Royal Society tagsága (2007) és a WLA Prize (2023).
JEAN-MARIE LEHN
UNIVERSITY OF STRASBOURG, FRANCE
Jean-Marie Lehn francia kémikus, a Strasbourgi Egyetem professzora és az ISIS Intézet alapítója. 1968-ban szintetizálta az első kriptandokat, megalapozva a molekuláris felismerés és a szupramolekuláris kémia kutatását. Munkássága kiterjedt a mesterséges enzimekre, a szupramolekuláris katalízisre és az adaptív kémiai rendszerekre. A szupramolekuláris kémia megteremtéséért 1987-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Több mint 1000 publikáció szerzője, számos akadémia tagja, és számos rangos nemzetközi díj kitüntetettje.
PÁL CSABA
HUN-REN BIOLOGICAL RESEARCH CENTRE, HUNGARY
Pál Csaba evolúcióbiológus, a HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont vezető kutatója, az MTA levelező tagja. Nemzetközileg elismert kutató az antimikrobiális rezisztencia területén. Munkája az antibiotikum-rezisztens baktériumok evolúciójára, a gyógyszerhatások genetikai hátterére és új, kombinált terápiák fejlesztésére irányul, laboratóriumi evolúciós és számítógépes rendszerbiológiai módszerekkel. Eredményeit rangos folyóiratokban publikálta, többek között a Nature és a Science hasábjain, és munkásságát számos díjjal, köztük a Szent-Györgyi Talentum-díjjal (2014) ismerték el.
JACK SZOSTAK
UNIVERSITY OF CHICAGO, UNITED STATES
Jack W. Szostak kanadai–amerikai kémikus és biológus, korábban a Harvard Orvosi Kar professzora, jelenleg pedig a Chicagói Egyetem kémia professzora, valamint az Élet Eredetének Központja igazgatója. Úttörő kutatásokat végzett a genetikai rekombináció és a telomerek működésének területén, és ő hozta létre az első mesterséges élesztőkromoszómát. Szostak 2009-ben elnyerte az orvosi és élettani Nobel-díjat a telomeráz enzim telomerhossz fenntartásában betöltött szerepének felfedezéséért. Kutatásai 2020 óta az élet eredetének vizsgálatára összpontosítanak, különös tekintettel a protosejtek növekedésére és osztódására, valamint az ősi genetikai anyag kémiai replikációjára.
REIKO KURODA
UNIVERSITY OF TOKYO / CHIBA INSTITUTE OF TECHNOLOGY, RIKEN, JAPAN
Reiko Kuroda japán kémikus és biológus, vezető kutatótudós a Radikális Transzformáció Központban, a Chiba Technológiai Intézetben és a Tokiói Egyetem professor emeritusa. 1992-ben az első női teljes professzor lett a természettudományok területén a Tokiói Egyetemen. Úttörő kutatásokat végzett a kémiai és biológiai aszimmetria, illetve a kiralitás területén, különösen a csigaházak csavarodásának genetikai meghatározásában. Több mint 355 publikáció szerzője, és munkásságát számos rangos díjjal, köztük a L’Oréal–UNESCO Women in Science Awarddal ismerték el. Reiko a Svéd Királyi Tudományos Akadémia külföldi tagja.
JENS NIELSEN
BIOINNOVATION INSTITUTE, COPENHAGEN / CHALMERS UNIVERSITY OF TECHNOLOGY, DENMARK
Jens B. Nielsen a Chalmers Műszaki Egyetem professzora, valamint a Dán BioInnovációs Intézet vezérigazgatója. Nemzetközileg elismert kutató az anyagcsere-mérnökség és a rendszerbiológia területén. Úttörő kutatásokat végzett a sejtes anyagcsere-hálózatok modellezésében, a szintetikus biológiában és az ipari biotechnológiában. Több mint 950 tudományos publikáció szerzője, munkáit eddig több mint 148 000 alkalommal idézték (jelenlegi H-indexe: 178). Számos díj kitüntetettje, és 13 tudományos akadémia tagja, köztük az Amerikai Tudományos Akadémia (NAS), az Amerikai Mérnöki Akadémia (NAE) és az Amerikai Orvostudományi Akadémia (NAM) – utóbbi háromnak ő az egyetlen külföldi tagja –, valamint a Kínai Mérnöki Akadémia, az EMBO és a Svéd Királyi Tudományos Akadémia.
OMAR YAGHI
UC BERKELEY, UNITED STATES
Omar M. Yaghi a Kaliforniai Egyetem (UC Berkeley) kémia professzora, a Berkeley Global Science Institute alapítója és a Bakar Institute of Digital Materials for the Planet társalapítója. Munkássága alapvetően formálta át a kémiát és az anyagtudományt: a fémorganikus vázszerkezetek és a retikuláris kémia területén végzett kutatásai rendkívül porózus anyagok kifejlesztéséhez vezettek, amelyek kulcsfontosságúak az energia-, környezetvédelmi és ipari alkalmazásokban. Ezek az anyagok alkalmasak gázok tárolására, szén-dioxid megkötésére és víz levegőből történő kinyerésére. Yaghi a világ egyik legtöbbet idézett kémikusa, és 2025-ben kémiai Nobel-díjat kapott, számos más rangos nemzetközi elismerés mellett.
BUZÁS EDIT
SEMMELWEIS UNIVERSITY, HUNGARY
Buzás Edit Széchenyi-díjas orvos, immunológus és egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója. Kutatásai az autoimmunitás és az extracelluláris vezikulák biológiájára és terápiás alkalmazására összpontosítanak, ezen a területen nemzetközileg elismert szaktekintély. 2020-ban ISEV Special Achievement Awardot kapott, 2022–2024 között az International Society for Extracellular Vesicles elnöke volt. Tudományos munkásságát számos rangos díjjal ismerték el, köztük a Széchenyi-díjjal (2019).
TIM HUNT
FRANCIS CRICK INSTITUTE, UNITED KINGDOM
Sir Tim Hunt Nobel-díjas brit biokémikus, aki a Cambridge-i Egyetemen szerzett diplomát és doktori fokozatot. Kutatásai a sejtosztódás szabályozására irányultak, és 1982-ben felfedezte a ciklineket, amelyek kulcsszerepet játszanak a sejtciklus működésében és a rák kialakulásának megértésében. Felfedezéséért 2001-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Munkásságát számos rangos elismeréssel jutalmazták, és 2006-ban lovaggá ütötték.
ROBERT LANGER
MASSACHUSETTS INSTITUTE OF TECHNOLOGY, UNITED STATES
Robert Langer az MIT Institute Professora, úttörő a kontrollált gyógyszerleadás és a szövetmérnökség területén. Több mint 1600 cikket publikált, hivatkozásai meghaladják a 460 000-et, és több mint 1500 szabadalommal rendelkezik, amelyek számos gyógyszeripari és biotechnológiai vállalatnál hasznosultak, köztük a Moderna alapításában is szerepet játszott. Több mint 220 rangos díjat kapott, köztük az Amerikai Nemzeti Tudományos Érmet és a Millennium Technológiai Díjat.